A szivárványos boa (Epicrates cenchria)

A szivárványos boák Patagónia és a nyugati partvidék egyes részeinek kivételével csaknem az egész dél-amerikai kontinenst benépesítik. Széles elterjedésüknek köszönhetően tíz biztosan elkülöníthető alfajuk alakult ki. A legkülönfélébb biotópokhoz alkalmazkodtak. Így elofordulnak olyan nyílt, száraz, füves területeken, amilyeneken az argentin szivárványos boa (E. c. alvaresi) él, de a fantasztikus színezetű perui alfaj (E. c. gaigei) lakóhelyéül szolgáló hegyvidéki köderdőkben is megtalálhatók. Mi most az angol nyelvterületeken kolumbiai szivárványos boa (E. c. maura) néven ismert alfajt fogjuk részletesen tárgyalni. Ez az alfaj jó alkalmazkodó képességének köszönhetően hamar elterjedt Európa állattartóinak körében és mivel könnyen szaporodik, olcsó és könnyen beszerezhető kígyónak számít.

A szivárványos boák alfajai (A magyar nevek az angol elnevezések adaptációi)

Epicrates cenchiria alvaresi — Argentín szivárványos boa
E. c. assisi - Campina grande vagy Caatinga szivárványos boa
E. c. barbouri - Marajo szigeti szivárványos boa
E. c. cenchiria - Brazíliai szivárványos boa
E. c. crassus — Paraguayi vagy Pantanal szivárványos boa
E. c. gaigei - Perui szivárványos boa vagy Gaige szivárványos boája
E. c. hygrophilus — Espirito Santo vagy Keleti szivárványos boa
E. c. maurus — Kolumbiai szivárványos boa
E. c. polylepis - Minas gerais vagy Felföldi szivárványos boa
E. c. xerophilus — Rio Branco szivárványos boa


Élőhelye
Ez a szivárványos boa nem kizárólag Kolumbiában él, de elterjedési területének nagyobb, központi része erre az országra esik. Élőhelyét trópusi esőerdők és nyíltabb, szárazabb erdőségek egyaránt alkothatják. Bár karcsú testének köszönhetően a fákon is ügyesen mozog, élete nagy részét mégis a talajon tölti, ahol előszeretettel ássa be magát félig az avarba, de szívesen bújik levált fakéreg, kidőlt fatörzs alá.

Leírása
A szivárványos boa átlagos mérete 120-160 cm között mozog. A ritkán felbukkanó 180 cm körüli példányok igazi óriásoknak számítanak. Teste viszonylag karcsú, feje más — pl. fán lakó — óráskígyókéhoz képest kicsi, a nyaktól csak kismértékben különül el. Farka közepesen hosszú. Mint a legtöbb óriáskígyónál - lévén éjszakai állatok - a szivárványos boánál is megtalálhatók a száj mentén elhelyezkedő hőérzékelő gödörszervek. A kültakarójában elhelyezkedő, prizmaként működő mikroszkópikus méretű bőrlécek a rájuk eső fényt alkotó színeire bontva verik vissza. Ennek köszönhetően teste olykor lilás, bíbor színekben pompázhat megfelelő szögből szemlélve pedig a szivárvány teljes spektruma felfedezhető bőrének egyes területén- innen ered elnevezése is. A fiatal kolumbia szivárványos boák alapszíne világos barnásszürke vagy bézs. Hátukon szabálytalan, ovális foltok sorakoznak. Ezek a foltok feketével szegettek, belső részük valamivel élénkebb színezetű, mint a test egyéb részei. Oldalukon rendszertelenül elszórt pettyeket, foltokat találunk. A fej felső részét és oldalait összesen öt, hosszanti fekete csík díszíti. Kiskori színezetük életük első 6-10 hónapja során megváltozik. A felnőtt állatok barnák vagy vörösesbarnák. Gyakran láthatók rajtuk kiskori mintázatuk halvány nyomai. Hasuk fehér. Ha a has furcsa vöröses színuvé kezd válni, nem kell megijedni, ez ugyanis a közeledő vedlés egyik jele. Érdemes megemlíteni, hogy ennek az alfajnak a képviselői éjszaka olyan mértékben kivilágosodnak, hogy ilyenkor hajdani mintázatuk egész élesen előtűnik.

Terráriumi tartása
1-3 példány szivárványos boának egy minimum 150 cm hosszú, 60 cm széles, és 50 cm magas terrárium ajánlott. Talajlakó állatokról lévén szó férőhelyük legyen inkább nagyobb alapterületű mintsem magas. Aljzatként tőzeg és (vegyszermentes) virágföld 1:1 arányú keveréke javasolt. Ez a keverék a tiszta tőzeggel ellentétben könnyedén nyirkosan tartható, viszont porhanyós marad, nem tapad le úgy, mint az önmagában alkalmazott virágföld. Mászófelület és napozóhely gyanánt érdemes kialakítanunk egy-két teraszt és/vagy behelyeznünk néhány csukló vastagságú ágat. Az árnyékosabb részeken alakítsunk ki számukra olyan búvóhelyeket amelyeket szárazon tudunk tartani (az állandóan nedves aljzat, különösen talajlakó fajok esetében könnyen okozhatja a hasrothadás nevű betegség kialakulását). Ha a terrárium berendezéséhez az imént említett természetes anyagokat használjuk, az atkásodás megelőzésének érdekében, az állatok behelyezése előtt több órával, kezeljük a férőhelyet Fipronil tartalmú vegyszerrel. (A kezelés után a terráriumot alaposan szellőztessük ki.) A terrárium berendezésének elengedhetetlen eleme egy vizes tál ugyanis a szivárványos boák idejük nagy részét fürdozéssel töltik. A medence akkora legyen, hogy az állatok nagyjából bele tudjanak tekeredni. Túlságosan nagy medencében nem szívesen tartózkodnak ugyanis a kígyók nem kedvelik, az olyan nagy vízfelületet amelyben testük lebeg. A vizet a terrárium egy olyan részére helyezzük ahol mindíg langyos marad. A vizes edény könnyűés egyszerűen tisztítható anyagból készüljön (pl. műanyag), mert -az óriáskígyók gyakran ide ürítenek, ha ezt nem teszik akkor is heti 2-3 alkalommal ajánlott a vízcsere, mert az állott vizet nem szívesen fogyasztják. A terrárium hőmérséklete nappal 28-32 "C, éjszaka pedig 22-25 ''C körüli legyen. Fűtésre kiválóan alkalmas egy megfelelő teljesítményű spot izzó. Talajfűtés nem feltétlenül szükséges számukra, de ha éjszakára ezt tudjuk biztosítani, az csak állataink elonyére fog válni. A fűtő alkalmatosságokat koncentráljuk a terrárium egyik felére, így különböző hőmérsékleű területeket tudunk kialakítani az állatok számára és minden egyed a neki éppen megfelelő hőmérsékletű helyet tudja kiválasztani. A szivárványos boák kedvelik a magas páratartalmat, ezért férőhelyüket 1-2 naponta permetezzük be langyos vízzel. Ez a rendben lezajló vedlésnek is alapfeltétele.

Táplálás
A szivárványos boák a természetben nekik megfelelő méretű emlősöket és madarakat zsákmányolnak, oly módon, hogy prédájukat megragadják, testgyűrűikkel megfojtják, majd annak feji részét megkeresve egyben lenyelik. Fogságban legpraktikusabb, a mindig beszerezhető, egérrel és patkánnyal való táplálás. Változatosság gyanánt néha adhatunk nekik ellenőrzött helyről származó sokcsecsu egeret (Mastomys sp.) vagy különböző futóegereket (Gerbims sp.), esetleg hörcsögöt (Mesocricetus sp.). Szívesen fogyasztanának naposcsibét is, ezt azonban a madarakkal való táplálás közismert hátulütői miatt nem ajánljuk. Általában a kígyóknál, külön vitaminbevitelre nincs szükség, sőt ez veszélyes is lehet a zsírban oldódó vitaminok túlzott bevitele és felhalmozódása miatt. Mindenképpen különbséget kell tennünk a hím és nőstény egyedek táplálását illetően. A hímek könnyen elhízhatnak. Az ilyen elzsírosodott egyedek általában a kelleténél rövidebb életűek, szaporításra pedig alkalmatlanok. Ez persze nem azt jelenti, hogy éheztetni kell őket, csupán annyiról van szó, hogy az etetések alkalmával valamivel kisebb mennyiséguű táplálékot kell felkínálnunk nekik mint a nőstényeknek. Egy átlagos méretű felnőtt hím normális kapacitása 2-3 egér vagy választási patkány, esetleg egy süldő patkány. Ez a mennyiség a nőstények esetében több lehet: 4-6 egér vagy választási patkány, esetleg 2 süldő patkány. A rendszeresen szaporodó nőstények elhízásától nem kell tartanunk, hiszen az utódképzés rendkívül sok energiát felemészt és ezért az állatoknak évről-évre regenerálódniuk kell. Ehhez pedig elengedhetetlen a nagyobb mennyiségű táplálék bevitele. Az etetések 10-14 naponta követhetik egymást. Aranyszabály, hogy meg kell várni amíg kígyóink kiemésztik eloző táplálékukat. A vedlés előtt álló egyedeket ne etessük, mert a tápláléktól felpuffadt hasú kígyók nem képesek maradéktalanul levedleni. Állatainkat érdemes előre elpusztított rágcsálókkal csipeszből táplálni. Ez a megoldás egyrészt kíméletesebb a táplálékállatokkal szemben, másrészt ily módon elkerülhetjük az esetleges összemarásokat, összenyeléseket illetve a rágcsálók okozta sérüléseket.

Szaporítás
A szaporítás előfeltétele a pontos ivarmeghatározás. Ez történhet egyrészt másodlagos nemi jellegek alapján. A hímek feje valamivel kisebb és karcsúbb lehet a nőstényekénél. A kloákájuk két oldalán elhelyezkedő anális karmok valamivel nagyobbak, farkuk pedig hosszabb és sokkal inkább répaszerű, míg a nőstényeké fokozatosan elvékonyodó. A nemek meghatározásának másik és biztosabb módja a szondázás. Ennek során egy speciálisan legömbölyített végu fémpálcát kell bevezetni a kloáka melletti anális nyílásokba. A szonda a hímek esetében 8-9, a nőstényeknél 1-3 farokpajzsig juttatható be. Ezt a műveletet kizárólag rutinos állattartó vagy állatorvos végezze, mert különben maradandó károsodást okozhatunk az állatoknak. A tenyésztésbe vett állatoknak legalább három évesnek kell lenniük. Az ennél fiatalabb nőstények szervezetét a kicsik kihordása és megszülése túlságosan igénybe veheti. A kolumbiai szivárványos boáknál ,a mi éghajlatunkon a párzás ősszel várható és a nagy napi hő ingás váltja ki. Megesik, hogy a párzást önállóan is megkezdik, de ha biztosra akarunk menni, érdemes mesterségesen stimulálni őket. Az amúgy is meleg nyári hónapokban a terrárium megvilágítását fokozatosan szüntessük meg, ezzel párhuzamosan a párásítást is redukáljuk minimálisra. 1-2 hónap eltelte után, augusztus végén, szeptember elején az első hideg éjszakákkal egy időben pár nap alatt újra helyezzük üzembe a nappali fűtőalkalmatosságokat és kezdjük el az intenzív párásítást. Ezzel a módszerrel könnyedén produkálhatunk napi 8-12 °C-os hő ingást. A hirtelen jelentkező klimatikus változások hatására a hímek csakhamar udvarlásba kezdenek. Ennek során a hím szüntelenül követi a nőstényeket és anális karmaival izgatja azok oldalát és hátát. Ez a tevékenység csak fokozódik a nőstény esetleges vedlésének során felszabaduló szaganyagok hatására. Az ezt követő párzások során a hím farkával többszörösen átkulcsolja a nőstény farkát. Ha hemipéniszét sikerül bevezetnie a nőstény kloákájába, akár órákig ebben a pozicióban maradhatnak. A hím egyedek a párzási időszak alatt nem táplálkoznak. Ez az állapot akár 2-3 hónapig is eltarthat. A sikeres párzás után a nőstények táplálékigénye megnövekszik, majd az idő előrehaladtával fokozatosan csökken, míg végül a szülés előtti 1-2 hónapban már nem táplálkoznak. A gravid (terhes) nőstényeknek folyamatosan biztosítanunk kell egy olyan helyet, ahol lokálisan 30-32 °C-os hőmérséklet uralkodik. A vemhesség utolsó 1-2 hetében az anyák a terrárium árnyékos felébe húzódnak. A szülés a párzásoktól számított 5-6. hónapban várható és többnyire az éjszakai órákban zajlik le. Mint arra már utaltunk a szivárványos boák elevenszülők. Almonként átlagosan 8-17, egyenként 30-45 cm-es kis kígyóra számíthatunk. Az újszülötteket szabadítsuk meg az esetleg rajuk tapadt buroktól illetve nyálkától, majd helyezzük őket egy kisebb méretű terráriumba.




A fiatalok felnevelése
Az újszülötteket nyugodtan tarthatjuk együtt. 10-20 napon belül bekövetkező vedlésük után megkínálhatjuk őket szőrösödő, már mászkáló szopós egérrel. Egyszerre mindig csak 1-2 egeret tegyünk be a terráriumba. Ha a kis boák valamelyike elkap egy egeret, akkor a zsákmány farkánál fogva az egész, gombócba tekeredett kígyót kiemelhetjük és áthelyezhetjük egy kis dobozba. Így nem zavarják egymást a hosszadalmas nyelési procedúra közben. A második etetés már történhet előre leütött állatokkal. Ilyenkor a csipeszből kínált egeret finoman mozgassuk a kígyó orra elott, így az élőnek fogja vélni zsákmányát. A kis szivárványos boák életük első időszakában gyakran beássák magukat a talajba. Ezért érdemes behelyezni nekik egy tojástartó tálcát vagy nagyobb darab fakérget. Ha rendelkezésükre állnak ilyen búvóhelyek, akkor ezeket elonyben fogják részesíteni a „föld mélyével" szemben, így könnyebben nyomon követhetjük fejlődésüket anélkül, hogy feltúrnánk a terrárium teljes talaját. A szivárványos boák meglehetősen gyorsan fejlődhetnek. A fiatalok erőltetetten intenzív táplálása semmiképp sem ajánlott, az ilyen egyedek belső- és (különösen) ivarszervei abnormálisan fejlődhetnek. Egy szivárványos boa normális estben 1 éves korára kb. 70-80 cm-es lehet. Ivarérettségüket 3 éves korukra érik el.

Bár a szivárványos boák nemzetközi kereskedelme szabályozott — a Washingtoni Egyezmény II. függelékébe tartoznak - az Európai Uniótól átvett szabályok értelmében, tartásukhoz az ország határain belül nem szükséges külön engedély. Hivatalos igazolásokat csak exportjuk illetve importjuk esetén kell igényelni.

Írta: Ferencz Balázs Roland

A „törzsalak"

A brazíliai szivárványos boa (Epicrates cenchria cenchria) - vagy ahogy a szakzsargonban nevezik: törzsalak- valamivel kényesebb és nehezebben beszerezhető az előbb tárgyalt alfajnál, szép színezete miatt azonban egyre többen tartják hazánkban is. Fiatal korban színezetük a szürkétől a fehéres rózsaszínig változhat. Hátfoltjaik piszkos narancssárgák. Oldalukon a „maurák" pettyezése helyett többé-kevésbé szabályos pávaszemfoltok találhatók, ezek alatt és között pedig nagyobb, ovális, fekete foltok sorakoznak. Rajzolatukat felnőtt korukra sem vesztik el. Ekkor alapszínük narancssárga, vörös vagy bronzszínű lehet. Ez az alfaj kényes a nagy napi hőingásra. A túlságosan alacsony páratartalomra emésztési zavarokkal (hányás, székrekedés) reagálhat. Párzási időszakuk - a mi éghajlatunkon - a tavaszi hónapokra esik.


Néhány jó tanács nagytestu kígyók kezeléséhez

Az állatokkal való foglalatoskodás során soha ne kapkodjunk. A kígyó közelében mozgásunk legyen inkább nyugodt, megfontolt.

Ha a kígyókat meg kell fogni, lehetőleg ne felülről közelítsünk hozzájuk, közvetlenül az orruk előtt ne hadonásszunk. Kézbe véve őket hagyjuk, hogy kényelmesen elhelyezkedhessenek - ez biztonságérzetet kölcsönöz az állatnak. Arra azonban ügyeljünk, hogy ne tekeredjen túlságosan a testünkre. Nyakukat, illetve fejüket mindig tartsuk távol az arcunktól.

Ne bolygassuk a vedlés előtt álló - tehát szinte teljesen vak - és a gravid (vemhes) példányokat.

Ne nyúljunk olyan állatokhoz, amelyek valamilyen módon - fenyegető testtartással, hangos fújtatással – már tudtunkra adták, hogy nem kívánnak fizikai kontaktust kialakítani velünk

Nagyobb kígyók kezelése közben mindig tartózkodjon a közelünkben egy másik személy, aki az esetlegesen felmerülő problémák megoldásában segítségünkre lehet

Tilos az állatokhoz nyúlni - egér vagy patkány megfogása után - tehát olyan szagú kézzel, amelyet a kígyók összekeverhetnek potenciális zsákmányukkal.

Számítsunk arra, hogy a kiéhezett vagy nagyon magas hőmérsékleten tartott állatok hiperaktívvá válhatnak és minden mozgó dolgot tápláléknak nézhetnek.

Ha egy kígyó agresszívan viselkedik, de valamilyen okból mégis meg kell fogni, legtanácsosabb egy nagyobb törölközovel letakarni, majd gyors mozdulattal megragadni nyakát közvetlenül a feje mögött. Ezzel egy időben segítőtársainknak a testét kell több ponton lefogni.

Ha valamilyen baleset (pl. harapás) történik - az elsősegélynyújtást is megelőzően - az első dolgunk legyen visszazárni az állatot a terráriumba.

Állataink legyenek bármennyire szelídek is soha ne becsüljük le fizikai képességeiket